• Egyéb kategória

Adj király katonát

Egy hosszabb szünetet követően ismét folytatódtak az elmúlt héten a küzdelmek a Bajnokok Ligájában. Az eddigi legnehezebb ellenfelünk volt/van soron, a macedón Vardar Skopje csapatával kell(et) farkasszemet néznünk most és a következő fordulóban. A csütörtöki naptól kezdődően mi sem bizonyította jobban az előttünk álló mérkőzés nehézségét, hogy a tippmixben érdekelt kollégáim rendre meg-megtaláltak és egy négy-öt perces beszélgetés formájában érdeklődtek a várható végeredménnyel kapcsolatban nálam. Előzetesen egy nem meglepő módon szoros összecsapásra számítottam, ahol Mikler Roland hozza azt, amit eddig láthattunk tőle, ahol Andreas Nilssonnak sikerül magára vonnia a figyelmet, ezzel lehetőséget biztosítva a társaknak, azoknak a társaknak, akiket Lékai Máté irányít a max. 3 gólos győzelembe.

[match id=177]

Ezúttal más légkörben töltöttem el a mérkőzés megtekintését, hosszabb kihagyás után visszatértem a korábbi idegenbeli mérkőzések megtekintésére szolgáló Egyetem Presszóba. A hangulat, a törzsközönség már nem a régi, a hangulat sem volt az igazi, de ettől igyekeztem minél jobban elvonatkoztatni. Az elvonatkoztatáson jelentősen lendített a csapat kezdése. Chema Rodrigúez menetrend szerint érkező két technikai hibája, Mikler Roland védése, Gulyás Péter labdaszerzése majd Momir Ilic gólja, mindez nagyjából az első két percben történt. A történések gyors egymás utánban követték egymást. Kiválóan haladt a mérkőzés a maga, Veszprémnek kedvező medrében egészen a huszonegyedik percig. A 2-3 kihagyott Cristian Zeitz lövés és a nagyjából ugyanennyi Chema Rodrigúez technikai hibának is köszönhetően ugyanis kiegyenlített a Vardar Skopje. Szerencsére olyannyira Tiszavirág életűre sikeredett ez, hogy a Skopjénak csaknem ideje sem volt örülni, rögtön kettőt pakoltak az eredményjelzőre Ortega mester játékosai, amit a szünetre sikerült három gólosra növelniük.

Ez már magabiztos előnynek mondható, de nyugalomra egy cseppet sem adhatott okot. Nagy László sérülése miatt a védelemben a megszokottnál is nagyobb teher hárul Schuch Timuzsinra. A kiváló védekező játékos Nagy Lacival olyan párost alkotnak, mint anno Lushnikov és Lapcevic, kiegészítik egymást. Ezért is okozott nagy gondot az, hogy Schuch már két két perces kiállításnál járt, ami jelentősen befolyásolta a védekezésünket. A szünet után az ellenfelünk védekezése is felkeménydett, többször csak 10-11 méterről tudtak lövésre vállalkozni a játékosaink, melyeket Sterbik Árpád játszi könnyedséggel védett ki. Ezek után a védések után a pályán ragadt Chema Rodrigúez zavaróba védekezett, aminek a csapaton belüli igazi mestere az a Cristian Ugalde, aki kénytelen volt ezt a kispadról nézni a csere elmulasztása miatt. Hipp-hopp, egy varázsütésre el is tűnt a három gólos előnyünk, a negyvenharmadik percben előbb ismét kiegyenlített a Vardar, majd rögtön ezután a mérkőzésen először át is vette a vezetést. Ortega mester – szerintem későn – ekkor kikérte az idejét, össze kellett rántani a csapatot. Tizenegy percnek kellett eltelni ahhoz, hogy érdemben arról tudjunk beszélni, hogy ismét visszavehetjük a vezetést a mérkőzésen, a huszonnegyedik percben 21:19-ről 21:22-re fordította az eredményt a Csapatunk. Rendkívül izgalmasra sikeredett az utolsó öt perc, fej-fej mellett mentek a csapatok. Az utolsó percben még egy góllal vezetett a hazai csapat, de előbb kiegyenlített a Veszprém, majd Cristian Ugalde visszahúzása miatt előbb megkapta harmadik két percét Brumen, majd az ezzel együtt megítélt hetest Momir Ilic értékesítette és ezzel beállt a mérkőzés végeredménye.

Az ünneplés közepette a macedón szurkolók szemen dobták Andreas Nilssont, szerencsére komolyabb sérülés nem történt belőle. Úgy látszik a Boris Trajkovskiból áthozott szokásokat nem tudják vagy akarják a szervezők az új csarnokon kívül tartani. Ennek remélem lesz később valami visszhangja, de az EHF-et ismerve, mivel ez velünk történt meg, ezért eltekintenek bármiféle szankciótól.

Nem igazán értem Carlos Ortega ezen meccsen használt logikáját. Chema Rodrigúez menetrend szerint hozza a technikai hibákat, két-három ilyenen mérkőzés mehet el és ment is el majdnem. A sérüléséből felépült Lékai Máté szerintem kellő meglepetést tudott volna okozni az ellenfél számára, a makk egészséges Carlos Ruesga egy percet sem játszott. Továbbá nem értettem azt sem, hogy a második játékrészre jelentősen aggresszívabb hatosfal esetén miért volt továbbra is hanyagolva a szélsőjátékunk. A rendre 10 méterekről ellőtt labdák, az egy-egyezések és, hogy a beállóshoz szinte oda sem lehetett  a labdát passzolni, mind egy-egy érv arra, hogy a szélre is kijátsszuk a játékszert. Példának okáért Gapser Marguc össz-vissz egy gólt lőtt az egész mérkőzésen, vagyis inkább az egész második félidőben. Pont, amikor erre aztán igazán szükségünk lett volna…

Folytatás szombaton a Veszprém Arénában. Felpaprikázott hangulatban fog hozzánk érkezni a Vardar, mégiscsak hazai pályán vertük őket, biztos érzékenyen érinti ez őket. Éppen ezért is kell majd most is nagyon odatennünk magunkat, szurkolókat és minden egyes pillanatban segítenünk kell a Csapatunkat. Had ne kelljen majd senkinek sem könyörögni, hogy SZURKOLJON!

You may also like...