• Egyéb

Nekem már nagyon viszket a valagam…

Amikor elkezdek gépelni, akkor egészen pontosan 2015. május 23-át írunk, és az óra 17:49-et ütött. Ez azt jelenti, hogy éppen egy hét múlva fogják bemutatni fiainkat a Lanxess Arenaban, akik szemében nagyon remélem, hogy égni fog a tűz, és úgy mennek ki a pályára, hogy Jichastól, Palmarssonostól, Gislassonostól felfalják az egész Kielt és a Lanxsess Arenat, mert az nem lehet, hogy nagyon nagy téttel bíró meccsen mindig mi húzzuk a rövidebbet! Na de ennek apropóján, hogy nekiálltam írni (mivel kedden bajnokok lettünk és így a hosszúhétvégén, nem játszunk meccset, tehát nincs mit csinálni) kicsit nézzük meg mi minden történt ebben a szezonban, aztán térjünk rá az előttünk álló nagy feladatra.

Elindultunk a SEHA-ban. A hangulat jó volt, felkészülésnek jó volt, de azért valahol legbelül mindenki egy kicsit nehezebbre számított, ami össze is jöhetett volna, ha a csatlakozáskor sorolt nagyobb csapatok számára (Celje, Maribor, Velenje, Plock, Kielce, Szeged) is megfelelő nevezési díjjal rukkoltak volna elő. Ugye egyből nagyobb erőfeszítést igényelt volna a sorozat megnyerése? (teszem hozzá, nekem eléggé sántít, hogy Radnicki meg Banja Luka szintű egyesületek nem sokallták a kifizetendő dellát vagy ha mégis azt is csendben, a 100 leggazdagabb magyar kiadvány első helyezettje pedig igen, de hát ez van /’a Csányi nem ad a SEHA-ra…”….. parasztok álom a SEHA’/ 😛 ) Mindent összevetve azért nem volt rossz, sőt amikor már a magyar bajnoki rájátszásba is bekapcsolódtunk, és volt olyan hét hogy négyszer léptünk pályára, na az már elég komoly terhelés tesztnek minősült. Akárhogy is, azt ki kell mondani, hogy történelmi sikert aratott a csapat, ugyanis története első SEHA győzelmét aratta, és ezt mi megélhettük! 😉

A – számunkra – lerövidített bajnokságot viszonylag simán, a kupát pedig még simábban, az elvárásoknak megfelelően behúztuk. Talán a párizsi kirándulás után lejátszott füredi meccsen szisszenhettek fel néhányan, de ott is a 2 pont volt a lényeg, és az meglett. A Szeged idén is mindent megpróbált, de amíg a fegyvertáruk továbbra is abban merül ki, hogy gyilkolnak minket elől-hátul, meg az edzőjük nekiáll nyilvánosan bírózni, addig nem fognak megtanulni rendesen kézilabdázni. Kicsit féltem tőlük, mert láthattuk, hogy ez a Bombac gyerek német élcsapatokat volt képes kvázi egyedül megverni, de nekünk okos edzőnk van, aki összetud állítani egy rá koncentráló, de a többieket sem szabadon hagyó masszív védelmet, ami ellehetetleníti a Tisza-parti támadójátékot és így a győzelmi esélyeket is. A sors fura fintora, hogy Ortegának akkor sikerült először 100%-osan behúznia a magyar bajnokságot, amikor a riválisnál tényleges, számokkal mérhető fejlődés történt, így már nem rektor úr az egyetlen edző, aki ezzel a mércével büszkélkedhet 😉

A BL csoport sorsolásakor mindannyian összenéztünk, és azt hiszem elmondható, hogy papíron az elmúlt évtized TOP 5 halálcsoportjába, ez is simán befér. A Löwent nem kell bemutatni, a Vardar igencsak feljövőben van (1-2 év és őket sem fogják tudni távol tartani Kölntől, ahogy velünk tették évekig), a Montpellier egészen mostanáig vezette a francia bajnokságot, a Celje számunkra lassan már a BL csoportkör – nem mindig kellemes – “velejárója”, a Chekhovskie pedig ugyan meggyengült az elmúlt években, de ameddig Maximov az edző addig nem szabad őket leírni. Azt gondolom, hogy a csoport nehézsége ellenére, viszonylag simán hoztuk az első helyet, és én a mannheimi vereséget sem fogom fel katasztrófának, sőt jó pont lehet, hogy megpróbáltunk “segítséget nyújtani” egy akkor bajban lévő német csapatnak (a Vardarnak viszont erről nem szóltak 😀 ). A nyolcaddöntőt sokkal könnyedebben vettük, mint tavaly, és a negyeddöntőből – leszámítva a párizsi 10 perces “áramszünetet” – a párharcot végig uralva léptünk tovább.

És akkor megint jön a Kiel! A tavalyi első félidőt sokszor meg kell nézetni a csapattal, és a fejekbe vésni, hogy “így kell ezt 60 percig”. Nyilván ez erőteljes sarkítás, mert mindkét keret erősödött, nincs két egyforma meccs, stb… de nagy általánosságban elmondható, hogy egy félideig vagyunk jók a Kiel ellen. Ellenben ennek az elvnek az ellentmondását szolgálja ebben a szezonban az a tény, hogy a második félidőt keményebben meg tudjuk húzni mint az elsőt. Mindent összevetve azt kell mondjam ez nem az a meccs lesz, ahol ezt számolgatni lehet, hanem az ahol 60 percig 130%-os koncentrációt kell kitenni a pályára. Azt hiszem, hogy nagyon itt az ideje mind szurkoló, mind játékos számára, hogy törlesszünk valamit a zebrák ellen. Semmivel sem jobb csapat, csak nagyobb a nevük. Ugyanez igaz a katalánokra is, csak rájuk egyelőre egy nagy ‘HA’-val kell készülni, de jó esély van rá, hogy találkozunk velük ‘A MECCSEN’. Na de a Kiel-re visszatérve….. A kulcs a gyors és pontos visszarendeződés!!!! Tavaly nem ment, és a németek szétfutottak minket. Nem férnek bele a Chema féle eladott labdák, belemenések, kétszerindulások, mert büntetni fogják. Régebben írtam, hogy Laci, Timu, Momo, és Nillson személyében 4 kiválló hármas védőnk van. Kelleni is fognak. Duvnjak, Canelles, és Pallmarson testcseleit, betöréseit KI KELL IKTATNI, és mind emellett, még René-Toft Hansen, illetve Wiencek kvalitású beállókat kellene semlegesíteniük. Zeitzi, Renato, Terza elég nagy területet le kell fedjenek, mert ezáltal a hármas védőknek sok mozgástere nem lesz, tehát segíteni kell őket Vujinék átlövéseinél, valamint a szélen sem szabadna egyedül hagyni a srácokat – Sprengerrel, Kleinnel és társaikkal -, akiknek sokszor muszáj lesz fel-fellépniük segíteni. Extra klasszis kapusteljesítményre van szükség. Roli ezt mindig szépen hozza is, reméljük nem most fog kipukkadni. A fanatizmusát ismerve szinte látom magam előtt, ahogy éppen az elmúlt 10 év összes Jicha lövését elemzi 😛 Ha ne adj Isten mégis elfogyna, akkor Mirkonak a magyar kupadöntős fellángolását állandósítania kéne erre a két napra, mert kiváló kapusteljesítmény nélkül (aminek a bravúrok szerves részei), nem fogjuk tudni 25-30 gól alatt tartani őket, és ez végzetes lehet. Támadásban nagy zavart nem érzek ebben a szezonban a csapaton. Mindig ugyanazokat a figurákat játsszuk, de ezeket olyan precízen, gyorsan, pontosan hogy az ellenfél hiába ismeri nem tudja az ellenszerét. A baj akkor szokott lenni, ha valaki elkezdi túlgondolkodni, túlságosan erőltetni az éppen adott figurát (pl. Chema egymás után kétszer-háromszor bepróbált betörései, vagy a beálló labdával tömései)…. EZ NEM KELL. Amit egész szezonban játszottunk, azt szépen pontosan, és akkor meglesz az eredménye.

Sajnos az egész Final4-ra igaz az, hogy a tökéletes játék a siker szükséges, de nem elégséges feltétele. Sajnos megint benne lehet egy olyan játékvezetői baklövés, mint Sulic kiállítása tavaly, megint megtörténhet, hogy a gránátvezér a VIP-ben súg valakinek valamit, az a valaki elsétál, és kb. 10 perc leforgása alatt oda a 4 gólos előny…. egy szó mint száz a körülményeken, a szerencsén is sok múlik. Nekünk úgy kell hozzáállni, hogy ezen a téren feltételezzük a legjobbat és hozzáadjuk amit mi tudunk. Konkrétan a fiúk a kiváló játékot, mi pedig a frenetikus szurkolást!

Ahogy én tudom Ricsi és Zsolti itthonról támogatja a csapatot és értékes infokat közöl a FB oldalon, jómagam pedig szokás szerint a Bajnóczi-Tours túrabuszát választom, amely idén remélem négyes szelep hiba nélkül odaér a német nagyvárosba!

You may also like...