• Egyéb

Ez volt ám a brusztolás

Mindenki várta, mindenki bizakodott de egyúttal mindenki tartott kicsit az elmúlt évek mumus csapatától, a THW Kieltől. A Veszprém Aréna előtti téren rengetegen gyűltek össze már a Barcelona-Kielce meccsre is, de a veszprémi mérkőzésre csordulásig megtelt terület, még a domboldalon is szurkolók álltak. A hangulat ennek megfelelően nagyszerű volt, minden gólnál, minden Mirko védésnél szinte teli torokból ordított és örült mindenki. A mérkőzés végén pedig elszabadultak az indulatok, de ezúttal – is – a szó jó értelmében.

A Kiel kezdte a mérkőzést és Aron Palmarsson góljának köszönhetően vezetést is szereztek. Alig telt el az első perc, amikor a veszprémi támadás során Weinholdot szórták ki azonnal a macedón bírók, de az emberelőnyt egyáltalán nem sikerült kihasználnia a vendégeknek. Míg a Kiel góllal, addig a Veszprém csak gólhelyzettel zárta a két perces fort. Az első veszprémi találatra az ötödik percig kellett várni, ezúttal is, mint már sokszor máskor a szezonban Renato Sulic lőtt, Palicka ezúttal nem tudott hárítani. Ez a ritka pillanatok egyike volt, ugyanis a svéd portás borzasztóan felkészülten és koncentráltan várta a veszprémi lövéseket, amit sajnos a túloldalon álló Mikler Rolandról most nem lehetett elmondani. A nagy szurkolás és bosszankodás közben nem számoltam, de állítólag olyan 60% körül fogott a kieli kapus, Roli pedig nullával. Viszont hiába védett sokkal jobban Palicka, a kipattanók ezúttal rendre veszprémi kezekben landoltak, aminek köszönhetően nem tudott a német csapat ellépni a Veszprémtől, két-három gólos különbség állt be a felek között.

A tizenötödik percben fordulat állt be a Veszprém játékában. Ehhez az (is) kellett, hogy a kapuban láthatóan értetlenül álló Miklert a horvát csapattársa váltsa. Mirko Alilovic az idei szezonban mutatott már be parádés játékot, de ha bárkit megkérdezel kapus poszton a Veszprémet illetően, akkor mindenkinek a magyar hálóőr neve ugrik be elsőre. Ugyan nincs első számú portásunk, mindig a pillanatnyi forma dönt a kapuban. Erre most kiváló példát láttunk, hiszen a horvát beállása után ugyan még négy percre volt szükség az első védés bemutatására, de onnantól kezdve aztán nem volt megállás. Duvnjak ziccerét védte Mirko öt az öt elleni felállásnál, ugyanis alig egy perccel korábban Renato Sulic és René Toft Hansen kapott páros kiállítást, Sulicnak ez már a második volt, kísérteties hasonlóságot vélhettünk felfedezni a tavalyi elődöntős mérkőzéssel. Szóval, Mirko védését követően Nagy László tört be két védő között és hetest harcolt ki. Palicka megtanított eddigre mindenkit arra, hogy hetest értékesíteni nem is olyan könnyű, hiszen korábban már kettőt is hatástalanított a svéd. Azonban most megtört az átok, Ilic végre betalál és ezzel egy gólra zárkózott fel a Veszprém és mindkét csapat kiegészült.

Majd egy perc alatt nagyot fordult a mérkőzés. Előbb Nagy László szerzett labdát és indította Iváncsik Gergőt, aki magabiztosan lőtt a kapuba, majd egy újabb labdaszerzést követően ezúttal Nagy László lőtt és egyenlítés után átvette a vezetést a Veszprém, 8:9. Időt is kért a Kiel, volt mit megbeszélniük. Még a közvetítésben is hallhatóan zúgott az “Építők! Építők!” rigmus, amikor Renato Sulic helyettesítésére érkező Andreas Nilsson először betalált és kettőre növelte a különbséget a csapatok között. És ha már betalált, lőtt egy szépségversenybe illőt is, hanyag eleganciával emelte át a svéd kapust. A huszonkilencedik percben aztán kiállították a csapatkapitányunkat és a két gólos előnyünket hamar el is veszítettük, ugyanis a vészkapussal történő játéknak köszönhetően kétszer is betalált a Kiel – ráadásul egyszer üres kapura – és X-re változott az eredmény. A félidő vége előtt Renato Sulic harcolt ki egy gólt, de az ellen oldalon – ismét – Palmarsson kaparta ki a gesztenyét és a szünetre már 13:13-as eredménnyel mentek a csapatok.

A félidőben volt mit átbeszélni az öltözőben. A kapuban brillírozó svéd kapus rengeteg borsot tört a veszprémi játékosok orra alá, de a rengeteg kipattanónak köszönhetően – ami rendre a mi kezünkben landolt – az eredményen egyáltalán nem látszott Palicka bombaformája. A négy hetesből csak kettő értékesített a Veszprém, míg a Kiel egyből egyet és mindemellett a németeknél hét játékos talált be, míg nálunk öt ember vitte a hátán a csapatot. De hiába a több lövő a kielei oldalon, mindközül kiemelkedett Palmarsson, aki hatot lőtt, Jicha két találattal követte őt. Nálunk Nagy László négy, Momir Ilic három gólja emelkedett ki a többiek közül.

A második játékrész veszprémi kezdéssel indult. Andreas Nilsson fordult be a hatos vonalán, de Palmarsson földre vitte őt és hetes következett. Ismét Ilic állt a vonalra, ismét kihagyta, de a kipattanó a kezében landolt és ziccerből már bevette korábbi csapata kapuját. Alilovic védéssel kezdett, annak a Duvnjaknak a lövését hatástalanította, aki kicsivel előtte is megpróbált gólt szerezni. Az ellentámadásból nem sikerült betalálni, de a Kiel sem tud ezek után gólt szerezni, Schuch Timuzsin sáncolt kiválóan. Nagy László aztán betalált, majd a Kiel elrontja a középkezdést – lépéshiba! – és ismét a Veszprém támadhat. Nagy László és Ilic játszott össze, melynek végén gól született, majd csapatkapitányunk labdát szerzett és Iváncsik Gergőt indította, de sajnos Palicka ismét bravúrt mutatott be. Mindennek ellenére 0:3-as rohammal indított a Veszprém (13:16), amit Gislasson edző nem tudott szó nélkül hagyni, időt is kért gyorsan. Az időkérést követően Dahmke talált be, de a villámgyors középkezdésnek köszönhetően ismét a német kapu előterében voltak a srácok. Mirko Alilovic elkezdett nagyon koncentrálni, kiválóan felkészítették a második félidőre, rendre fogta a lövéseket. Viszont Palicka is tartotta a mérkőzés elején látott formáját, leginkább Iváncsik Gergőnek gyűlt meg vele a baja. Gergő két alkalommal is ziccerben támadhatott, de a svéd rendre fogta ezeket, sőt, a második után földön maradt a magyar játékos, görcsöt kapott és ahelyett, hogy segített volna neki a görcs elmulasztásában inkább az arcába ordított. Emlékszem még arra, amikor két évvel ezelőtt Fazekas Nándit állították ki egy BL mérkőzésen azért, mert a védését követő örömében – a szokásának megfelelően – lábbal megrúgta a felső kapufát és emiatt két perces kiállítást kapott. Ha ilyenért büntetés jár, ezért is lehetne…

Gergőt azonban ez nem zavarta meg, a következő alkalommal, hat perccel később már a magyar játékos üvölthetne a svéd arcába, kötény góllal tudatta, hogy nem eszik olyan forrón a kását, 21:25. Alilovic, Alilovic, Alilovic! Egyszerűen zseniálisan játszott a horvát, kiválóan szállt be a mérkőzésbe. A Kiel nem tört meg, de a Veszprém kicsit leengedett, hiszen az ötvenedik percben már hat gólos előnnyel álltak (21:27). Ekkor azonban jött egy majd öt perces áramszünet és a Kiel egy 4:0-ás sorozatot hozott össze és felzárkóztak két gólra, az utolsó hat percre újra izgalmassá vált a mérkőzés. Iváncsik Gergő harcolt ki hetest és mivel már négy rontott büntetőnél tartott a csapat, ezért a sértett állhatott a hetes vonalára. Mindig veszélyes, ha a sértett lövi a hetest, de ezúttal jól jöttünk ki belőle, megtört ezzel a gólcsend. Az utolsó perc egyértelműen a magyar bajnoké, azon belül is Lékai Mátéé volt, ugyanis a magyar irányító kétszer is betalált.

Az első félidőben nagyon rosszul kezdett a Csapat, az első tizenöt percet hamar el kellett felejteni ahhoz, hogy átvegyék a kezdeményezést. Ez sikerült, a veszprémi időkérést és Mirko Alilovic beállását követően egy új Veszprémet láttunk a pályán küzdeni és ez az új Csapat nagyon meglepte a németeket. Támadásban kellően felkeményedtek Nagy Lászlóék és támadásban is rendre megtalálták a lehetőségeket arra, hogy kapuratörhessenek. Ha nem lövöd el, nem is lehet belőle gól… szól az örökbecsű gondolat aminek eleget tettek a játékosaink. A mázlifaktort is sikerült is magunk mellé állítani, ha Palicka védett és az kipattant, akkor az általában veszprémi kézben landolt, ilyenre sem volt mostanság példa. De ahogy szokták volt mondani, a jó csapatnak van szerencséje. És most mi voltunk a jobbak!

A Barcelona azonban akárhogyis nézzük, hatalmas falat lesz. Tavaly ugyan megpiszkáltuk már a bajszukat és azt a mérkőzést nekünk kellett volna megnyernünk, de mások ezt másképp gondolták. Egyenlőre nagyon rossz a mérlegünk a spanyol csapat ellen, itt az ideje kozmetikázni, épp úgy, ahogy azt tettük most a Kiellel szemben.

You may also like...