Csak azért mert régen írtam…

Hagy kezdjem egy kis bocsánatkéréssel, ugyanis sajnos Kölnből hazatérve elmaradt az úti napló megírása, ugyanis sok mostanában a dolgom, és sajnos nem maradt sok időm a kézilabdára, de ezen -a következő szezon kezdetével- változtatni fogok.

Így egy hónap távlatában az utazásról a magam részéről csak szépet és jót tudok mondani. Kedvenc szervezőpárosom (a Bajnóczi házaspár) ismét szépen kitett magáért! Kényelmesebb és üzembiztosabb busszal utaztunk mint tavaly (Würzburgnak azért integettünk bőszen), a megállásokat a sofőrök vezetési idejéhez igazítottuk, ami szerintem abszolút logikus (hőbőrgők persze megint voltak, de hát aki nem tud 3 órákra előre kalkulálni, cigivel, pisivel, k**ival, az inkább szerintem ne is vágjon egy ilyenbe bele). Délután 1 órakor érkeztünk, és úgy döntöttünk Bonnban fogunk várost nézni (Ligi barátunk erről még dalt is költött, és ez nagyon JÓ volt nekünk 😛 ). Köln déli szomszédjában nincs sok látnivaló, de legalább szombaton az összes zárva van, úgyhogy ez nem volt egy igazán jó kör. Délután 3 óra magasságában megérkeztünk a jól ismert porzi Ibisbe, majd gyors zuhany és átöltözés után célba vettük az Opening Partyt. Szépen egymásra találtunk a kielcei szurkolókkal -azért mi voltunk a hangosabbak 😉 – és csak azt lehetett látni, hogy a divatszurkeszek (mindkét divatgárdáé) ettől eléggé összesz****ák magukat. A party után tovább folytattuk a barátkozást, a lengyelek továbbra is bírják a magyar pálinkát, én pedig szívesen adtam nekik jó lengyel sörért cserébe. 😛

Másnap hamar bementünk a városba ki-ki Dómozni, libegőzni, TV-tornyozni, sörözni, és persze hangolni az esti elődöntőre. Szurkoltunk a Kielcének (akiknek egy egyenlítése-feltörési rohamát a bírók ketté törték – nem is sejtettük, hogy ezt hamarosan mi is meg fogjuk tapasztalni), aztán abszolút ráhangolódtunk a Kielre. Kibrusztoltuk, megdolgoztunk érte, és le tudtuk győzni Germániában, a németek kirakatcsapatát. Szépen meg is ünnepeltük. Hosszú órákig az Aréna előtt-mellett-mögött-benne borult egymásra sírva minden Veszprém párti, 9-kor élőben kapcsolt minket az M1 Híradó is, hiszen tényleg megéltük azt, amire 13 éve vártunk, ismét BL döntőbe jutott a csapat. Aztán amikor a szervezők úgy döntöttek, hogy az Arena-t és a teret ideje előkészíteni vasárnapra, és kitessékeltek minket, akkor mindenki elkezdett alternatív szórakozási lehetőséget keresni. Jómagam, sokadmagammal egy sport pubban találtam meg ezt a lehetőséget, ahol kis egyeztetés után elértük, hogy magyar dalok szóljanak a hangrendszerből. Így történhetett, hogy Republicra és Tankcsapdára bulizva ünnepeltük meg a zebrák legyőzését Köln belvárosában. Ez a buli olyan fergetegesre sikeredett, hogy sálamnak és kultikus napszemüvegemnek már új tulajdonos örülhet, valamint az utolsó S-bahn-t lekésve 22 Euromba fájt visszajutni a Hotelbe taxival, de egye-fene, megérte 😉

Vasárnap elég fáradtan álltunk bele a szurkolásba, illetve a csapat is a mérkőzésbe. Rajtuk látszott, hogy a nagy öröm és izgatottság hatására, valószínűleg nem jött álom a szemükre, a szurkolósereg pedig minden bizonnyal cefet másnapos volt az ünnepléstől (én biztosan 😛 ). Jövőre már máshogy lesz, ez jó tapasztalat volt játékosnak és szurkolónak egyaránt. A Kielce behúzta a harmadik helyet, mi pedig nagyot küzdve egy igen szépen csillogó ezüsttel zártuk a BL szezont, ami szomorú, hogy korrekt bíráskodás mellett, még ezzel az álmoskás játékkal is meg lehetett volna egy döntetlen közeli eredmény, amiből mi is jól kijöhettünk volna. Ami viszont nem szomorú, hanem felháborító, hogy Niko börtöntöltelék Karabatic kapta az MVP címet!! Úgy néz ki a katalán maffia megint közben járt. Ebben csak az az undorító, hogy az őket 12 évig szolgáló Nagy Lászlónak járt volna ez a cím, előle lobbizták el. Igen, így gondolom. Sosem ájultam el tőle, nem nyaltam a seggét, de ez most nagyon kijárt volna neki. Két napon belül 16 gólt szórt egy német és egy spanyol élcsapatnak, fejben ott volt, irányított, brusztolt, szóval abszolút kulcsfigura volt. Szerencsére ezen a kis holt ponton hamar túl lendültünk, és hazafelé már abszolút jó kedvűen utaztunk, pozitív eredményként értékelve ezt a második helyet. Kora délutánra Veszprémbe értünk, este pedig egy igencsak jókedvű csapatot köszöntöttünk a szezonzárón, ami egy Halott Pénz koncerttel lett lezárva.

Ivan Sliskovic és Aron Palmarsson érkezésével összeállt a keret a következő szezonra (hivatalos infó nincs de minden bizonnyal Ruesga és Jamali távozik a csapatból). Azt gondolom a Final4-ba jutás mostmár egyértelmű elvárás a csapattól, még akkor is ha ez nagy terhet róhat a vállukra, majd pedig az ottani mezőnyt látva rajzolódhat ki igazán, hogy mi lehet a reális célkitűzés. Ami abszolút biztató, hogy Sliskovicon kívül a keret összes tagja kölni résztvevőnek mondhatja már magát, szóval ilyen szempontból jó esélyekkel indulhatunk akár az idei eredmény felülmúlásáért is. Továbbá azt a Palmarssont, aki tavaly megvert minket, illetve idén is az egyetlen kieli játékos volt akivel nem tudtunk mit kezdeni, elhoztuk, tehát azt gondolom kihúztuk a méregfogukat. Gránátéktól ha jól tudom távozik elég sok kulcsfigura, szóval nekik is újra kell tanulniuk sok mindent. Ezzel szemben nálunk a csapat magja együtt marad, és harcolhatunk tovább a hőn áhított címért.

Az új lebonyolítási rendszerben én nem igazán látok sok logikát, bár őszintén szólva még nem teljesen tiszta az egész. A két papíron gyengébb csoportban ugyebár össz-vissz 2 továbbjutó lesz, ami azt eredményezi, hogy 6-7 forduló után rengeteg tét nélküli meccs lesz, ami ezeknek a kisebb csapatoknak komoly kiadásokat jelenthet. A két erősebb csoportban addig minden ok, hogy az első helyezettek egyből a 8 közé kerülnek, de amíg eddig egyfajta kiemelést kaptak ott is, addig ezt most nem tudom hogy fogják megoldani.Nagyon remélem, hogy nem az fog előfordulni, hogy egy Veszprém-gránátg**ik negyeddöntő mellett például egy Vardar-Celje meccset hoznak össze…. Szóval még nem teljesen tiszta, de Ortega nyilatkozata alapján, miszerint a nehéz csoportot megnyerő csapatoknak, könnyebb lehet a F4-ba kerülés bízom benne, hogy valami ilyesmi kiemeléssel jár a győzelem. Ugyanis azt gondolom, hogy a csoport első helye reális célkitűzés lehet. Azt hiszem kezdődhet az az idő, mikor a Kiel kezdhet el félni tőlünk és nem fordítva. A PSG nagy összeállására szerintem továbbra is várni kell. Niko-cica és Hansen gyanítom nem fognak megférni könnyen egy csárdában, és a védekezésüket én továbbra sem érzem rendkívül acélosnak. A Flensburg a tavalyi BL győzelmével azt hiszem abszolút felért a csúcsra, és nem úgy néz ki hogy egyhamar vissza tudnak majd oda kapaszkodni. A Celje, a Zágráb és a Plock idegenben veszélyes ellenfelek, de pont ezen a 3 helyszínen gyanítom, hogy rengeteg magyar szurkoló ott lesz, és győzelembe hajszolja a csapatot. A Besiktas pedig éppenhogy befért a nagyok közé, de azért még van mit tanulniuk.

A többi fronton nagy részletekbe nem mennék bele. A SEHA mezőnye ha jól tudom még hivatalosan nincs kiírva, de nem hiszem hogy számunkra nagy gondot jelentő csapat lépne be a regionális bajnokságba. Szuperkupa, Magyar Kupa, és bajnokság vár még ránk, amit azt hiszem ebben a sorrendben szépen be is fogunk gyűjteni (a brazil csávótól, meg a balmazújvárosi gólvágótól én annyira nem ijedtem meg 😀 ).

Egy szó mint száz, kíváncsian és bizakodva várom az új szezont, ahol nem lesz ugyan könnyű, de talán még a legutóbbit is felül múlhatjuk! Hajrá Veszprém!

You may also like...